szolnokzene.hu

Sultansmith:
A 5 YARDS immáron senki számára sem ismeretlen, aki megfordult a szolnokzene.hu hasábjain. Kétségtelen, hogy a zenekar sikeres, még ha nem is kapott tőlünk olyan jó kritikát, pontosabban, hogy a 5 YARDS szavaival éljek, szigorúak voltunk. Igen, mi általában a másik végén fogjuk meg a dolgokat. A rossz hír, hogy most sem várhatnak mást, a jó hír, hogy ez semmiben sem fogja őket befolyásolni.

Leave the silence
Csöndes kezdés, tábortűz ropogás hiányzik. Ami számomra kicsit furcsa, az Tamás hangja egy-két helyen, amiről nem tudtam eldönteni, hogy akcentus, vagy rossz rekesztés. Az „óóó”- ból „öüüüóó” lett, ami elég csúnyán szól(nem csak ebben a számban), vagy csak nekem nem tetszik, ízlés dolga. A másik dolog, hogy ha megnyújtunk egy magánhangzót (mi mást nyújtanánk?), akkor azt úgy énekeljük, hogy „lív dö szájle-ensz”, nem pedig „lív dö szájle-he-ensz”. Ez azért érdekes, mert a fő vokálban jól énekli, aztán a háttérvokálra már „h” hangzókat tűz bele. Csúnya. A szám egyébként kellemes, főleg a végére, elég jó dinamikával dolgoznak, Eda is passzol. Amit hiányoltam a promoról, most teljesült, vannak mélypontok és magas pontok. Muzikális az egész, fülbemászó, rengeteg a vokál, pirospont.

Grunge
Na, a stílushimnusz! Nagyon jó a zene, szuper kis muzsika, de még mielőtt agyon dícsérném, előbb az jön, hogy mi nem tetszik benne, hogy hű legyek a szolnokzene.hu olvasóközönségéhez. Az a flanger effekt (ha jól hallom) Tamás hangjára a verse alatt, nem kellett volna. Vagy ha már effekt, akkor nem ez. Újnak új, csak nem értem, hogy Tamás mit énekel, de tovább megyek, egyszerűen nem szól jól. De miután ezen túltettem magam, nagyon jó kis nótát találtam, a gitármunka egyszerűen fantasztikus, na meg már megint az a fránya dinamika, amit megint csak sikerült nagyon-nagyon, ismétlem, nagyon-nagyon eltalálni. Lehet ugrálni a számban, vannak nyugisabb részek, és a végén megint robban, szuper. De a legjobb az egészben, az maga az egész szám. Gratula!

A Teljesség Felé
Engem már múltkori 5 YARDS kritika után is megköveztek, mert bátorkodtam a magyar szövegek ellen beszélni. Sajnos még máig is szentül hiszem, hogy a grunge nyelve az angol, ki tudja miért… (Ja, igen, mert a grunge egy angol műfaj). Na de most nézzük, hogy mi a bajom. Azon kívül, hogy a prozódia „cammogó”, és ez megöli a könnyedséget, van még egy dolog, hogy nekem egyszerűen nem tetszett a szöveg. Ezzel nincs gond, mert ez szubjektív dolog, viszont az már nem, hogy az ének itt-ott fals. S bár a mi doktorunk szólt, hogy nincs tune a dolgon, én most megkérdezném: miért nincs? Na jó, essünk túl rajta, nézzük, milyen is maga a szám, a zene. Nem rossz, de az előbb említett probléma rányomja a pecsétjét. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy tudtam élvezni a dolgot. Oda se neki, van még szám az albumon

Running Trough Life
A hangszeres rész megint jóra sikerült, de ezt már nem fogom leírni többször, mert elkopik. Nincsenek benne unalmas részek, minden izgalmas, hangulatos, nélkülöz minden sallangot, egyszerűen csak jó hallgatni. Pörög, fékez, elszáll, van itt minden, szuper kis dalocska lett. Az ének sem rossz, talán nem olyan slágeres, de a helyén van, versenyezhet a Grunge című nótával, de ezen a ponton gyengébb. Az ending egy jó kis koncertfless, szuper, de miért halkul el?

Everything
Maradt a végére egy kis melankolikus nóta, levezetésképp. Na nem egy Trip of loner, de nem rossz. Egy szál gitár (na jó, kettő), rivaldafény, vöröses füst, a közönség énekli, lehet, hogy még én is megtanulom zongorára (nem ez lenne az első 5 YARDS szám, amivel ez történik). Viszont megmaradt bennem, hogy egyszer meghallgatnám egy kis „döggel”, hiszen olyan jó amplitúdó van benne, amit egy gitár nem mindig tud visszaadni, már csak azért sem, mert énekileg sem egy egyszerű „tábortűznóta”.

Hanyadik yard ez most?
A felvétel Dave-nél készült. Nem rossz, demonak tökéletes, látszik hogy sokat dolgozott rajta, a dobok nekem nagyon tetszenek, a torzított gityók is, az akusztikus és clean gitároktól viszont nem estem hanyatt. A vokál kellően elöl van, az egész egyensúlyban van, bravo, bravo, bravo. Összegzésképp már megint úgy érzem, hogy túl szigorú voltam a 5 YARDS-hoz, azt hiszem ez már így is marad. Az előző anyaghoz képest rengeteget javult a zenei alap, annyit, hogy megfordult az arány: most az viszi el a számokat, nem pedig Tamás hangja. Nincs szó a lónak a túloldaláról, de egyértelműen hullámzó a teljesítmény. A számok jók, de nincs rajta egy Trip of loner sem (hm, hm én mindig ezzel fogok jönni?), az influences vonalhoz képest meg végképp van még mit beleadni, bár ez már tényleg jóval ”grándszosabb”. Jó az anyag, rengeteg ötlet van benne, ami „fájvjárdcossá” teszi a zenét, ezt hiányoltam az előzőben, és ez most sikerült.

Sándorfi Viktor:
Két 5 YARDS koncert és egy többször meghallgatott promo anyag után kíváncsian vártam az új demot. A koncerteken úgy éreztem, hogy kezd érni a zenekar, kezdi megtalálni saját magát. Megmondom őszintén, hogy a facebook-on közzétett ének nélküli demo belehallgatás nekem abszolút sablonos benyomást keltett zeneileg, kicsit elszomorító volt az előző anyaghoz képest. Milyen lett a demo végeredménye? Sultansmith sok mindent leírt, kicsit belemennék a részletekbe.

Leave the silence
A kezdés jó, csak már megint hamisnak hallom ezt a gitárt. Az ének szépen jön, jók a torokhangok. Sok tüdővel képzett hangok is vannak. Néha van egy-két hamiskás hang, de ez auto-tune nélküli, nyers ének. Kicsit túlzottan is kakuminálisan képzett d-t hallok a beauty szónál, de ez már csak szőrözés. Lecsengés után bejön minden hangszer, utána a pergőn dinamikázik Balázs, ami itt nekem kicsit üres ennyi hangszerhez. Talán egy lábcin kíséretet megérdemelne lábbal, de az is lehet, hogy a gitárok koszolhatnának egy kicsit, fokozva ezzel a dinamikai váltást. Később bejön a versszak, ami kifejezetten dallamosra sikerült.

Néhol az ének és a vokál hamisra sikeredett. A refrén kifejezetten el van találva, tetszik Eda hangja is. A refrén utáni bridge-ben ismét telitalálat az akkord bontás a lead gitárral. Szerintem ez az egyik legfőbb ütőkártyája a zenekarnak a színezések terén. A dob marha jó a tamos témájával, dinamikus, pontos, rock, viszont itt is hiányolom a lábcines kíséretet lábbal. Egyébként ez a téma élőben is jól szólt.

A második versszakban jók a fokozott, emeltebb énekek, csak itt is sok a pontatlanság. Kezdem azt érezni, hogy a kevesebb néha több lenne énekben. A túlzott frazírozásokkal, kevesebb kitartott hanggal nagyon magasra rakta Tamás a lécet, ember legyen a talpán aki pontosan kiénekli. Szerintem kicsit kevesebb növelne az ének értékén, mert könnyebb lenne eltalálni a hangokat.

A kiállásról már beszéltem Zolival is. A slicer effekt nagyon rossz választás volt így. Nincsen tempóban, tudom, hogy nem lehetett beállítani, de kifejezetten zavaró, ahogy a lábcin szeretné visszahozni az ember fülét a metrumra. Nem akarom ismételni magam, ezt talán úgy lehetett volna kiküszöbölni, ha egy harmadik tempóra állított slicer szólna az egyik oldalon, a másik meg maradna ez, akkor a lábcin sokkal vezetőbb lenne.

Összességében jó szám lett, de nem ez lesz a kedvencem a zenekartól.

Grunge
Merész címválasztás. :) Beleképzelem az élő hangzásotokat ebbe a számba, nagyon visz, kifejezetten jók a zenei öltetek, fokozások, dinamikai váltások. Az elején az énekre rakott chorus, vagy flanger detuner hatása sajnos oda-vissza hat. Pozitív és negatív irányba is. Sajnos ilyen effektet csak nagyon pontosan kiénekelt dolgoknál szabad használni, mert elég egy alá-, fölé intonálás és dupla olyan hamisnak fog hatni.

Az énekben is vannak jó ötletek, tetszenek a hangosabb részek, jó a torzított (vagy hangosbemondós) rész is a refrénben. Nagyon örülök neki, hogy zeneileg sok ötlet van benne, több téma. A dobot is ki mertétek használni, Balázzsal jól is jártok e téren. Kár, hogy ilyen rövid szám, nekem nagyon tetszik. Viszik a témák a számot, jó húzós nóta tud ez lenni élőben is. Szerintem egy percet még simán elviselne a szám, én legalábbis szívesen hallgatnám még.

A Teljesség Felé
Ebben a számban egyszerű, de nagyszerű riffeket találok. A dobon Balázs kifejezetten szépen díszít, de az alapokat is megfelelően kidolgozta, nem unatkozik a fülem, de nem is túlozta el, ezt így kell. Ez élőben is jól meg tud szólalni, kellően szellősek a témák ahhoz, hogy egy rosszabb akusztikával rendelkező helyen is üssenek.

A refrén hihetetlenül jó. A tempó duplázása pozitívan hatott a dalra. A jó kis középtempóból egészen mozgalmas történet kerekedik a végére. Egyszerű, rövid, de fülbemászó szóló után még egy dupla tempós refrén és vége. Többszöri meghallgatás után is ezt a számot találom a legjobbnak a demo-n, engem nem zavar a magyar szöveg sem, sőt, legalább nem kell koncentrálnom külön a mondanivalóra, egyből értem. :)

Running Trough Life
Ebben a számban van mozgás bőven. Tetszenek a témák, a gitárhangzások. Az ének is a helyén van. Sok váltás, szünetek, fokozások. A refrén egyszerű, de kifejezetten hatásos. A vége felé lévő kiállásban lévő vokálok erősen Alice In Chains-es hatást érnek el nálam, de nem akarom összemérni a két zenekart. A 3:16-nál lévő kiáltás nagyon fokozni akar valamit (főleg arányaiban), de aztán kicsit lecsüccsenünk, ez engem hangyányit zavar ebben a számban. A vége jó lenne úgy is, hogy lezúzzátok a lepörgetés után a stúdiót a helyéről, kár az enyhe lehalkításért.

Everything
Ez a szám simán elvarázsolja majd az embereket innen. Nem is akarok sokat írni erről. Sok érzelem van benne. Dallamos, kifejező, Tamás jókat énekel itt, ez az az arány a díszítéseknél, ami nem sok, hanem pont elég, ezért szépen ki is jönnek a hangok még így, auto-tune-os javítás nélkül is. Még így, egy (két) gitárral is egészen nagy fokozást ért el, a végén a magában lévő ének nagy feladat, de ez is kijött.

Lehet, hogy erre a számra írhatnátok egy zenekari változatot is a próba kedvéért. Nagyon szívesen meghallgatnám annak ellenére is, hogy ez az unplugged verzió is jól sikerült.

Összegzés
A belehallgatás közel sem hozta a végeredmény minőségét zeneileg. Sokat változott a zenekar. Egyre jobbak az ötletek, váltások, kiállások, szünetek. Hatásosak ezek a momentumok. Egyre jobbak a riffek is. Az énekben viszont nagy minőségi szórást észlelek. Egyszer hihetetlenül jókat énekel Tamás, másszor viszont vagy oda nem illő részt hallok, vagy csak szimplán hamis hangokat.

Ez egyébként élőben nem jön ki ennyire, mint így, sterilebb hangzással. Bár megmondom őszintén, hogy az egyik koncert ilyen volt, a másik olyan és már úgy éreztem, hogy a legutóbbi koncert jól sikerült ének terén is. Ha ezt a teljesítményt sikerülne "belőni" úgy, hogy közepesen konstans legyen, már akkor nyert ügyetek van.

Addig viszont, - nagyon nem szoktam ilyet mondani - auto-tune-t kell használni, mégpedig nem automata, hanem grafikus módban. Egyenként ki kell javítani a hamis és a hamiskás hangokat.

Azért írom, hogy nem automata módban, mert néhol volt olyan szintű intonációs hiba, hogy simán egy fél hanggal mellé sorolná be a program. Másrészt azért kell grafikusan javítani, mert annyira sok a frazír az énekben, hogy ezt nem fogja tudni belőni senki. Lehet, hogy grafikusan sem, de ha igen, az tuti, hogy nem lesz egyszerű munka ilyen díszítéseknél.

Még mindig azt mondom, hogy a kevesebb hang, kevesebb frazír rengeteget javítana az éneken. A lassabb részeknél, lassabb hajlításoknál, kevesebb hangból álló énektémáknál simán kijön minden. Ahhoz tudnám hasonlítani, amikor egy szólógitáros iszonyúan teker, de sok helyen pontatlan, viszont a tempó miatt nehéz kijátszani, vagy kihallani a részeket, viszont, ha lassabb, pontosabb és ízesebb szólót játszana, minden rendben lenne vele, mert technikailag csípőből tudna annyit hozni.

A hangzásról nem akarok sok szót ejteni, Dave-vel elég őszintén szoktunk privátban csevegni. A basszusgitár fényét (közép, magas) keveslem így utólag, nagyon elbújik a hangja a többi hangszer mögött. Egyébiránt, ez a hangzás demonak megfelel. Aki ennél jobbat szeretne, az fizesse meg a profi stúdiót, kevertessen profibb emberrel!

Gratulálok az anyaghoz, hallom, hogy folyamatosan formálódik a zene! Csak így tovább!

A zenekart megtalálhatjátok a facebook-on, valamint a weboldalukon.